Eiffel torony

Párizs

A híres tornyának megalkotásakor Gustave Eiffel demonstrálta mind a mérnöki zseniálitását, mind az ipari korszak új keletű esztétikáját. Az Otis mérnökeinek is feltalálónak kellett lenniük, új utakat kellett találniuk a torony emelőrendszereinek kialakításakor - nem csak először, hanem másodszor, egy évszázaddal később is.

A franciák először 1889-ben fordult az Otis-hoz, mielőtt a torony megnyilt. Az északi és a déli hajlított oszlopokhoz felvonókra volt szükség, hogy a látogatók a második szintre juthassanak - a torony ikonikus sziluettjének megzavarása nélkül. 

A felvonók építése az első szintig viszonylag egyszerű volt, mert a pillérek lábai szélesek és egyenesen voltak egy hagyományos felvonó kialakításához. A második szintre történő ftelepítés már nehéz kérdés volt, mivel az az éles görbületet érintette. Egyetlen francia vállalat sem akarta vállalni az összetett munkát. 

Az Otis mérnökei két hatalmas hidraulikus felvonót terveztek, amelyek vasúti síneken futottak. A hatalmas, gyönyörű gépek maguk is turisztikai látványosságok lettek. 

Az 1980-as években a franciák ismét Otis-hoz fordultak. Ezúttal a torony minden emelőrendszerének az újratervezésére, egy nagy felújítás részeként.

A legnagyobb kihívást a torony csúcsára közlekedő felvonók jelentették. Az Otis mérnökei számítógépes modellezéssel elemezték a felvonókat érő hatásokat, beleértve a torony ingadozását és szelet, melynek sebessége a akár 100 km/h-t is elérhet. 

Egy radikális megoldással álltak elő: két Duolift ™ felvonót használtak a leghosszabb - 160 méteres - szabadtéri futással, amelyet valaha felvonóknál alkalmaztak. A két fülke egymás ellensúlyaként működik: Amikor az egy fülke felmegy, a másik leereszkedik.

A horganyzott kábelek és a fülkéken lévő jégtelenítő eszközök teszik lehetővé, hogy a felvonók egész évben, akár zord időjárási körülmények között is működjenek.

Az Otis 2001-ben modernizálta a Duolift felvonókat.